Most olyan időszakban élünk amikor a pénzügyi válság valódi okaiból tanulhatunk. Természetesen ezeket ne várjátok, hogy nálunk a médiában közvetítsék. Egyetlen megoldás marad ha odafigyelünk az apró részletekre, erre különösen jó az internet. Aki úgy érzi, hogy ez az oldal fontos tudnivalót próbál a nyilvánosságra hozni, azt arra kérem segítsen terjeszteni az információt. Helyezzetek el linkeket, másoljátok a tartalmat. Sajnos nincs időm lefordítani az anyagokat, ezért kénytelen vagyok angolul is közzétenni az írásokat.


A speciális érdekek azt ami az állam kezelése alatt rosszul működik azt a nép nyakába varrja, ami jól működik azt privatizálja.


Friss topikok

The Austrian school of economics

2008.10.07. 21:05 | Austrian | 3 komment

Címkék: austrian economics murray n rothbard financial post

Paulson's scheme

The current financial crisis represents an important victory for an oft-overlooked school of thought: The Austrian school of economics

George Bragues, Financial Post  Published: Tuesday, October 07, 2008

So much for all those predictions that the markets would begin to recover once members of the U. S. House of Representatives summoned the courage to resist the populist outcry and vote for Hank Paulson's $700-billion rescue plan. Whatever the excitement it generated, and the disappointment its original rejection by Congress caused, the market appears to have arrived at a more considered view of the U. S. Treasury Secretary's scheme. Sadly, the market's negative verdict is on the mark.

To understand this, we have to unravel the contradiction infecting much of the commentary and analysis regarding the current financial crisis. While there isn't perfect unanimity on this, it is widely acknowledged that a significant part, if not the root, of our difficulties originated with the low-interest-rate policy implemented by the Alan Greenspan-led Fed in 2001-2005. This generated a housing boom, which was further stoked by the financial engineering of Wall Street in securitizing mortgages, by obliging bond rating agencies in evaluating these securities and by portfolio managers eagerly willing to buy them, hungry for extra returns in a low interest rate environment.

To the extent that this assessment has been made, it represents an important victory for a school of thought that has long hung on the margins of the economics discipline: the Austrian school of economics, whose most illustrious figures include the Nobel prize winning Friedrich von Hayek and Ludwig von Mises. Austrian economists hold that downturns are the inevitable aftermath of loose monetary policy, thus opposing explanations typically heard prior to the current crisis that attributed recessions to price shocks, underconsumption or central bank tightening of monetary policy.

But if, to rephrase a well-known Nixon quote, we are all Austrians now, it illogically only extends to the diagnosis of the crisis and not to the school's market-based cure. For it is just not consistent to simultaneously assign blame to Greenspan's easy money and then support government intervention to fix the damage, as so many of the business op-ed writers and talking heads on CNBC have.

As the Austrian tradition points out, the dilemma with easy money is that the central bank sets rates below that which the market would naturally set. The natural rate reflects people's willingness to trade present for future satisfactions. When the actual rate is established under this, entrepreneurs and firms are issued a false signal that people are willing to defer more consumption into the future than they really are. As a result, excess investments in capital goods industries, such as housing, are made on the expectation that these will pay off in the long-run. The boom ends when monetary conditions are tightened back to natural levels or the passage of time makes clear that the demand was never really there to sustain the investments made. At this point, a crisis takes place in which capital investments get liquidated and resources are shifted such that the economy's productive capacity more appropriately reflects people's time preferences.

As we are witnessing now, this stage is not pretty, since the banks and creditors who financed the boom activities see the value of their loan assets impaired, forcing them to restrict credit to even credit-worthy customers. Financial institutions that became heavily exposed to the boom activities either go bust, like Lehman Brothers, or they become prey, as Merrill Lynch did to Bank of America, and to those who wisely minimized their participation in the bad investments. Depositors start to doubt the security of their funds and bank runs become a threat. This is, to be sure, less of a problem now thanks to government deposit insurance, though this security blanket comes at the price of giving banks incentives to take undue risk with the and thereby gain the confidence to provide credit to worthy customers at more normal interest rate spreads to government debt.

This stratagem would represent an authentic liquidation if the banks were to sell their mortgage debt at its real present value and the government, in turn, had no compunction in pursuing foreclosures on non-performing loans, no matter what the impact on house prices. But, as hinted by CIBC's recent deal with Cerberus to reduce its exposure on US$1.05-billion in problem mortgages, there is a sea of cash sitting in private equity, hedge and vulture funds waiting to buy distressed securities if the price is right. That they haven't bought much yet suggests the banks are resisting lowering their price. There being pressure to expedite the transfer of securities and assist the banks, the government is very likely to acquiesce to this resistance, pay above market and effectively institute a price support mechanism for mortgage assets.

Besides the public relations mess of having a throng of failed borrowers compelled to give up their homes by a government agency, the fear of contributing further to the decline in the real estate market means foreclosures will probably be kept to a minimum. In this way, the Paulson scheme will also turn into a price support regime for housing.

Most commentators resist following the Austrian logic through to the end out of the fear of repeating the policy mistakes that led to the Great Depression. This reflects the orthodox interpretation of that period, according to which the economy fell apart in the early 1930s while U. S. president Herbert Hoover took a laissez-faire approach to the downturn and the Fed ran an overly tight monetary policy.

The truth is that the Fed at the time did try to add liquidity, lowering its rediscount rate until late 1931 and continuously increasing reserves under its control. Money supply nevertheless fell, but that was because people lost faith in the financial system and hoarded currency. Meanwhile, Hoover met the downturn with interventionist gusto. He passed the Smoot-Hawley tariff to help domestic industries and obtained the co-operation of business leaders to support wages and investment. We haven't gone down this protectionist and corporatist road yet but Hoover's attacks on short selling and his creation of the Reconstruction Finance Corporation, which among other things loaned money to banks, bear an eerie resemblance to the current policy response.

"We might have done nothing",Hoover said, "[but] we determined that we would not follow the advice of the bitter-end liquidationists." Thus has the Bush administration decided as well, having successfully cajoled a recalcitrant Congress to follow Hoover's example.

-George Bragues is Program Head of Business at the University of Guelph-Humber in Toronto.


A bejegyzés trackback címe:


A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

peetmaster · 2008.10.08. 22:04:11

az lehet, hogy mi jól elvagyunk itt elméleti közgazdaságtant fejtegető cikkek olvasásával, de rajtunk kívül miért nem érdekel ez senkit? Vezető újságokat, döntéshozókat, valakit?

Austrian 2008.10.09. 11:26:29

A közgazdaságtan mint tudomány eléggé képlékenyen tud megjelenni. Nem véletlenül évszázadokon keresztül mennek az egymásnakfeszülések. Ilyen közegben pedig a magyar közgazdászok és a politikum (médiával együtt) igazából a központi tervezés szerelmesei. Amikor valami nem sikerül nekik akkor méginkább görcsösen ragaszkodnak az elveikhez. A decentralizált gazdaság fogalma nem létezik csak addig amíg előnyt látnak belőle (saját érdekkörükben). Azt is mondhatjuk, hogy a veszteségeket szocializálják és a nyereséget privatizálják.
A magyar pénzügyi elit lényegében a hivatalosan is szocialista rendszerben került kiválasztása. A nyolcvanas években történtek a "vezető fejeknek" a kiképeztetése. Emiatt nálunk lényegében az egész főáramlaton meglátszik a hatása a valódi küldetésnek.
A főáramlat nyugaton is ugyanez. Osztogatók és megszorítók léteznek csak. Ha megnézzük akkor Bretton Woods I és Bretton Woods II, vagy más szavakkal nyugaton Keynes-i New Deal-esek és a Chicagoi iskola Milton Friedman-jai. Európában először a Ludwig Erhard-féle szociális piacgazdaság, majd végül folytatásként ugyanaz a Chicagoi neoliberális iskola érvényesül. Hogy ezek miként viszonyulnak egymáshoz, az szerintem itt igen jól le van írva [ ]

Ezek harcai nagyjából felemésztik az egész közbeszédet. Így teljesen kimarad a közbeszédből az a lehetőség, hogy az osztogatás és a megszoritáson kívül van még egy aspektus. Mégpedig a vérkeringési rendszer amelyben osztogatnak vagy megszorítanak.
Ha a vérkeringési rendszer de facto instabil, azaz ő a leg alattomosabb újraelosztási eszköz, akkor mindjárt kiderül, hogy az osztogatás csak huszárvágás szeretne lenni, de csak retorikában sikerül neki, mert végül mindig az átalgember szívja meg. A megszorítás pedig bár racionálisabbnak tűnik, de attól méginkább érvényesül a rejtettebb vérkeringési rendszer újraelosztása. A vérkeringési rendszer itt maga a pénzrendszer.

Főáramlaton kívül volna lehetőség felmutatni valamit. Ezt teszik amerikában is. Ilyen az osztrák iskola is. Önkéntes kezdeményezésből fenntartott szabad gondolkodás.
Nálunk mindenki központi pénzekből várná el az ilyen iskolákat. Vagy teljesen államiból vagy szupranacionális szinten szervezett látszólag magánpénzből, ami valójában szintén speciális érdekek pénze akárcsak az állami.
Itt a lényeg az lenne, hogy az önkéntességen belül nem csak "ingyenes", de forrásaiban is az átlagemberektől származzon. Az nem baj ha sokkal szerényebb költségvetésű. Sajnos nálunk az átlagemberek annyira le vannak kopaszítva anyagilag, de spirituálisan is, hogy saját maga érdekeit képtelen képviseltetni. De ha valakik térítésmentesen szabad idejéből valamit mégis felmutatnak, alig-alig jelentkezik az információátvitel hálózatosodása. Nincsenek azok az emberek akik másolnák, újraírnák, hozzáfűznének saját véleményt, netán kritikát. Mintha mindenki elvárná, hogy jöjjön a milliárdos megmentő aki ezt a társadalmi munkát helyettesítené pénzzel és a pénz erejével majd eljuttatja mindenkihez.
Nem fedezték fel az emberek, hogy mitől működik a társadalom, mitől terjed az információ. Néha szoktam blogolni angolul is, volt olyan is amikor vegyesen azaz többet írtam magyarul mint angolul. Legtöbbször angolul csak a bevezetést írtam le. S tudod mi történt? Annak a látogatottsága önfenntartó lett, amíg ezek a magyaroknak szánt blogok gyakorlatilag csak addig működik amíg mindenkinek én leírom újra és újra, hogy gyere nézd ezt meg, nézd azt meg. Aztán megnézik, egyesek még helyesli is, de több semmi. Ép ésszel felfogva teljes veszteséges tevékenység.
A látogatottság önfenntartósága alatt azt értem, hogy az emberek linket helyeztek el a blogra, aztán arról is tovább másolták. Az én blogommal is így történt, mígnem egyszer csak azt vettem észre, hogy igen forgalmas amerikai politikai blogon konstans módon ott van a blogomra mutató link. Azt az oldalt meg ugye a CNN-ben is láttam már. Szóval ott működik az információterjedés. Hogy többen volnának?! Na és! Akkor ott logikusan nézve számomra épp nehezebbnek kellene lennie a figyelem központjába kerülés? És ott mégis sikerült? Technorati Ranking: 1,546,784. S íme néhány jelentősebb hely is ahol most is jelent van:
Találtam egy videót is amiben mindjárt az elején berakták a magyar oldalt.

Nagyon leegyszerűsítve, hát rajtunk is múlik.
Amerikában ez a presszió teremtette meg, hogy a végén a média is kénytelen volt foglalkozni azzal az aspektussal amiről a fentiekben írtam. Közgazdászok úgyszintén.
Én pedig örvendek, hogy ebben részt vehettem. Bár eredetileg a szándékom csak az volt, hogy hozzánk is elhozzam a hírt. Azt gondolotam az emberek felfigyelnek. Nem úgy lett. Helyette ott figyeltek fel rá. :-)

peetmaster · 2008.10.13. 11:01:20

na majd írok én is a blogomon erről (a Jobbik nem feltétlenül orientációs eszköz a számomra :) ) de ebben az önszervezéssben van valami...