Figyelem!

Most olyan időszakban élünk amikor a pénzügyi válság valódi okaiból tanulhatunk. Természetesen ezeket ne várjátok, hogy nálunk a médiában közvetítsék. Egyetlen megoldás marad ha odafigyelünk az apró részletekre, erre különösen jó az internet. Aki úgy érzi, hogy ez az oldal fontos tudnivalót próbál a nyilvánosságra hozni, azt arra kérem segítsen terjeszteni az információt. Helyezzetek el linkeket, másoljátok a tartalmat. Sajnos nincs időm lefordítani az anyagokat, ezért kénytelen vagyok angolul is közzétenni az írásokat.

Bailout

A speciális érdekek azt ami az állam kezelése alatt rosszul működik azt a nép nyakába varrja, ami jól működik azt privatizálja.

Linkblog

Friss topikok

Bankruptcy, not bailout, is the right answer

2008.09.30. 13:25 | Austrian | 7 komment

Címkék: $700 billion bailout

By Jeffrey A. Miron
Special to CNN
 

Editor's note: Jeffrey A. Miron is senior lecturer in economics at Harvard University. A Libertarian, he was one of 166 academic economists who signed a letter to congressional leaders last week opposing the government bailout plan.

Economist Jeffrey Miron says the bailout plan presented to Congress was the wrong solution to the crisis

Economist Jeffrey Miron says the bailout plan presented to Congress was the wrong solution to the crisis

CAMBRIDGE, Massachusetts (CNN) -- Congress has balked at the Bush administration's proposed $700 billion bailout of Wall Street. Under this plan, the Treasury would have bought the "troubled assets" of financial institutions in an attempt to avoid economic meltdown.

This bailout was a terrible idea. Here's why.

The current mess would never have occurred in the absence of ill-conceived federal policies. The federal government chartered Fannie Mae in 1938 and Freddie Mac in 1970; these two mortgage lending institutions are at the center of the crisis. The government implicitly promised these institutions that it would make good on their debts, so Fannie and Freddie took on huge amounts of excessive risk.

Worse, beginning in 1977 and even more in the 1990s and the early part of this century, Congress pushed mortgage lenders and Fannie/Freddie to expand subprime lending. The industry was happy to oblige, given the implicit promise of federal backing, and subprime lending soared.

This subprime lending was more than a minor relaxation of existing credit guidelines. This lending was a wholesale abandonment of reasonable lending practices in which borrowers with poor credit characteristics got mortgages they were ill-equipped to handle.

Once housing prices declined and economic conditions worsened, defaults and delinquencies soared, leaving the industry holding large amounts of severely depreciated mortgage assets.

The fact that government bears such a huge responsibility for the current mess means any response should eliminate the conditions that created this situation in the first place, not attempt to fix bad government with more government.

The obvious alternative to a bailout is letting troubled financial institutions declare bankruptcy. Bankruptcy means that shareholders typically get wiped out and the creditors own the company.

Bankruptcy does not mean the company disappears; it is just owned by someone new (as has occurred with several airlines). Bankruptcy punishes those who took excessive risks while preserving those aspects of a businesses that remain profitable.

In contrast, a bailout transfers enormous wealth from taxpayers to those who knowingly engaged in risky subprime lending. Thus, the bailout encourages companies to take large, imprudent risks and count on getting bailed out by government. This "moral hazard" generates enormous distortions in an economy's allocation of its financial resources.

Thoughtful advocates of the bailout might concede this perspective, but they argue that a bailout is necessary to prevent economic collapse. According to this view, lenders are not making loans, even for worthy projects, because they cannot get capital. This view has a grain of truth; if the bailout does not occur, more bankruptcies are possible and credit conditions may worsen for a time.

Talk of Armageddon, however, is ridiculous scare-mongering. If financial institutions cannot make productive loans, a profit opportunity exists for someone else. This might not happen instantly, but it will happen.

Further, the current credit freeze is likely due to Wall Street's hope of a bailout; bankers will not sell their lousy assets for 20 cents on the dollar if the government might pay 30, 50, or 80 cents.

The costs of the bailout, moreover, are almost certainly being understated. The administration's claim is that many mortgage assets are merely illiquid, not truly worthless, implying taxpayers will recoup much of their $700 billion.

If these assets are worth something, however, private parties should want to buy them, and they would do so if the owners would accept fair market value. Far more likely is that current owners have brushed under the rug how little their assets are worth.

The bailout has more problems. The final legislation will probably include numerous side conditions and special dealings that reward Washington lobbyists and their clients.

Anticipation of the bailout will engender strategic behavior by Wall Street institutions as they shuffle their assets and position their balance sheets to maximize their take. The bailout will open the door to further federal meddling in financial markets.

So what should the government do? Eliminate those policies that generated the current mess. This means, at a general level, abandoning the goal of home ownership independent of ability to pay. This means, in particular, getting rid of Fannie Mae and Freddie Mac, along with policies like the Community Reinvestment Act that pressure banks into subprime lending.

The right view of the financial mess is that an enormous fraction of subprime lending should never have occurred in the first place. Someone has to pay for that. That someone should not be, and does not need to be, the U.S. taxpayer.

A bejegyzés trackback címe:

https://bailout.blog.hu/api/trackback/id/tr3688874

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2008.10.01. 15:18:03

ez mind lehet, de nem kéne arra is gondolni, hogy az egész lufi _haszonélvezői_ is az american taxpayerek voltak? Szóval az lehet, hogy szigoítani kéne a szabályzást, de ezt még úgy lenne igazságos, ha ki is fizetnék.

Austrian 2008.10.01. 16:44:51

A lufi mint általános gazdasági ciklusnak két fázisa van, egyik a "boom" másik a "bust". A boom fázisban a lakosság általában haszonélvezőiként élvezi a növekedést, de ez csalóka. Egyrészt azért mert utána jön a korrekció amit néhányszor még el tudtak halasztani különböző intervenciókkal, de egyszer csak elfogy minden lehetőség és akkor az egész korrekció egyszerre söpör végig. Józanul gondolkodó, aki nemcsak száz évre tervez civilizációt, ezt figyelembe veszi.

A végén nem vagyok benne biztos, hogy jól értem a felvetést. Mit kellene kifizetni és kinek?
A szabályozás szigorítása most nagyon faramuci tud lenni. Ugyanis ha eleve rendszerhibás mechanizmust eddig is azért kellett szabályozgatni, hogy fenntartható legyen, akkor most ugyanabba az irányba mégtöbb szabályozással nem lehet megváltani a dolgokat. Nagyon röviden ennyi a lényeg.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2008.10.01. 20:57:18

"Egyrészt azért mert utána jön a korrekció", gondolom, ez most az. Legyen 700bn, ha annyi. Utána az általad mondott szabályokat kell szigorítani, hogy ne legyen ez többet.
(mintha "just this one more time" szöveget nyomnék :))
De félek, hogy ha a bankrendszerből eltűnne az összes fiktív pénz, a világgazdaság a kötelező tartalékráta szintjére zuhanna (5-10%). Az elég durva lenne, nem?

Austrian 2008.10.02. 11:19:42

Ha mindenkinek egy pillanat alatt megduplázódik a pénze akkor mindenki hajlandó dupláját fizetni az árukért. Ha fordítva, azaz arányosan csökken és egyazon rövid idő leforgása alatt csökken a pénz mennyisége, akkor sincs nagy gond, az árak azonnal le fognak menni a felére, máskülönben fele terméket vásárolnak. Rajtuk marad az áru.

Akkor van baj, ha a pénzmennyiség változás hosszabb időre van kinyújtva, ráadásul úgy hogy a mostani leggazdagabbak szinte ajándékba kapják a sok új pénzt. Amíg ez beforog a gazdaságba és eljut az egyszerű hitelfelvevőig, addig inflációt okoz és nyomorgatja a szegényebbeket.

Amit maga a piac el tud végezni ilyenkor, vagyis a lufi likvidálását, az talán a legjobb és realisztikus átmenet. Ugyanis a lufi jelen pillanatban ott van, ahol reálteljesítmény nélkül a legjobban meggazdagodtak. Tehát ezeket a vagyonokat porlasztja el jobban.

Ha ez idő alatt a reálgazdaságban nagy pénzhiány keletkezik, akkor ott a lokalitás elkezd pénzkiegészítőket használni. A reálgazdaságba a gazdaságot nem a lufi forrás biztosítja, hanem a helyi piac. Az ha az emberek önellátó gazdasági köröket hoznak létre a saját környezetükben.
Ezzel inkább csak az a baj, hogy mi emberek nem vagyunk képesek felfogni, hogy itt van az egyedüli kimenekülési lehetőségünk.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2008.10.02. 12:51:03

ezek jogos észrevételek. De ennyi emberrel, ilyen magas fokú iparral (mint pl. hatalmas gyárak, amik a világnak termelnekl, nem csk a helyieknek- van, amit nem is lehet kicsiben gyártani) hogyan térsz vissza a kvázi önellátáshoz?
Mondom, szerintem az egyébként jogos érvelés a tartalákráta kb. valós szintjéhez való visszatérést javasolja. Népességben is, csak nem vallja be.

Austrian 2008.10.02. 15:13:22

Hát úgy semmiképpen, hogy a pénzrendszer marad úgy ahogy van és csak benyújtjuk a népnek a számlát. Ettől még semmi sem fog változni, csak koncentrálódik a hatalom és szegényebbek lesznek a reálgazdaságban dolgozó emberek.

A tartalékráta 100%-os legyen, de még az sem mindegy, hogy mihez képeset. Mi ugyanis a tartalékja a pénznek? Régen úgy keletkezett a pénz, hogy a pénzelőállító is megdolgozott érte, vagyis a legidőtállóbb osztható és homogén anyag lett a pénz. Ezt a warehouse bank tárolta, erről adott ki bankjegyet, amelynek a fedezete maga az a tartalék ami egy nem használatra szánt, ám munkával teremtett megtakarítás volt.

Elég szép története van annak, hogy milyen módon hamisította a hatalom az aranyfedezetét a pénznek (angolul debasement of money). Így született meg a részleges tartalékráta.
Majd a múlt században kitalálták, hogy a tartalékot előállításáért ne a bank vagy az állam fáradozzon, hanem legyen a pénz fedezete a munka, vagyis a pénz használóé. És ez volt a legnagyobb csalás. A helyett, hogy piaci szereplő legyen a pénzelőállító is, ő már csak gyártja a jegyet és a fedezetét meg a nép fogja előállítani később. Ezért növekszik egyre jobban az állami adósság is. Mára már az eladósodásunk nagyobb részt nem a szociális intézmények fenntartásának összegei hanem a legnagyobb rész a forgalomban levő pénz fedezetének kamatos járadéka! Érted?!

A náci németország is amikor elkezdte inflálni a papírpénzt, azt mondta, hogy a pénz fedezete a reálgazdasági termelés. Tehát nyugodtan kibocsátható a több pénz, nincs infláció hiszen ahhoz képest, hogy mennyit fejlődtünk még ez a pénzmennyiség is kevés. Aztán lett a hyperinfláció. Ugyanebbe a hibába esett most az amerikai kormányzat, inflálta a pénzt és közben pumpálta az ingatlanipart, úgymond a gazdaság húzóágazatát.
Tehát hiába reálérték az ingatlan mégis lufiba csúszott át. Viszont ha nem manipulálják a részleges tartalékos és központi bankrendszeres pénzrendszer által a piacot, nem lehetne lufit csinálni ingatlanból sem. (itt még sokat magyarázhatnék, de könyvek sokaságát nem tudom idesűríteni)

Mi lenne hát a természetes pénz tartaléka? Az a reálteljesítménnyel előállított anyag amit nem lehet szabadon inflálni és rendelkezik a pénz tulajdonságaival, azaz az értékállóság, oszthatóság és homogenitás. Ezt a pénzt bárki szabadon előállíthatja, de mivel nem olyan könnyű előállítani mint a papírt, ezért nem kell félni, hogy mindenki azt akar majd gyártani és újra infláció lenne. Viszont aki ezt csinálja, az ugyanolyan piaci szereplő lenne, nem tudna sokkal jobban gazdagodni mint más gazdasági szereplő, hiszen a 100%-os tartalékráta miatt csak a betétek, azaz a megtakarítások lehetnének a kölcsönforrások.
Ez az ami visszavezet a természetes gazdasági önellátáshoz. Természetesen nem könnyű visszaépíteni valamit miután a hatalomkoncentráció bekövetkezett. Ráadásul ezt nem is célszerű reákényszeríteni az emberekre, ezt maguk az embereknek kellene érezniük.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2008.10.02. 16:00:00

"Aztán lett a hyperinfláció."
Nana, az a durva háborús vereség után lett.
Szerintem (minimális makrogazdasági ismereteim vannak) azzal még nincs gond, hogy a munka a pénz fedezete, hisz az pont olyan, hogy "bárki szabadon előállíthatja, de mivel nem olyan könnyű előállítani mint a papírt, ezért nem kell félni, hogy mindenki azt akar majd gyártani és újra infláció lenne".
Meg ha növekszik a termelés, akkor több pénz kell, hogy reprezentálja a több terméket. (kevesebbre meg kevesebb, de ezt a 100% tartalékráta megoldja.)

epa.oszk.hu/00000/00022/00302/09168.htm

Régi, de jó.